Vörös István: Két ablak

Talán most is őt legyőzni vágyom,
aki néha a legjobb barátom.
Talán most is éppen annyit érek,
ahány liter egy elveszett lélek.
Talán egyszer jót is fogok tenni,
a múltból talán elég lesz ennyi.

Eshet, fagyhat, hogyha békén hagynak,
akkor talán elég lesz két ablak.
Egyikükön csak kifele nézek,
a másikon járnak be az évek.
Akkor lesz talán elég időm is,
hattól hétig felnő majd egy kőris.

Héttől nyolcig csodadolgok esnek,
éjfél után véget ér a kezdet.
Másikukon majd befele nézek.
Minden tükörben csak oldalnézet
mutatja meg, amit benne látok.
Nincs magyarázat, de van rá száz ok.