Drupal Hétvége 2009 - visszatekintés

A múlt héten zajlott a Drupal Hétvége 2009., amelyről itt is írtak.
Úgy kezdődött, hogy pénteken felvonatoztam asrobbal a nagyságos Budapestre. Igazából most volt előszőr lehetőségünk rá, hogy hosszasan elbeszélgessünk (a vonat összezár), szavakban elég alaposan körüljártuk az egyetemet és a környékét. Aztán jött Goldberg, elmentünk a Zöld Kancsóba az Örsnél, persze előkerült a lézersakk. Az a lézersakk, ami az elég nagy hátizsákom kb. kétharmadát megtöltötte, a maradékon osztózott a laptop, a ruhák, némi kaja, meg a személyes cuccok.
Szóval a sörözőben pár korsó sör után lézersakkba kezdtünk, elfoglalva majdnem a teljes asztalt. Persze rögtön a többiek figyelmének a középpontjába kerültünk, jól mutatja ezt, hogy a "sörhozó leány" is minden fordulónál lőni akart a játékban. Persze mi sem voltunk restek, eljutottunk arra pontra, amikor már mindent lézereztünk, a sörösüvegtől kezdve az elszabadult lufiig. Sör után irány a kéró, busz visz (busz mindig visz), alvás: holnap előadások.
Másnap enyhe "másnap", amihez a CEU még hozzátette a maga adagját: meleg és száraz levegő, kb. mintha homokkal tömnék az orrom. Szerencsére az előadások jók, csak egyszer akartam elmenni hátra aludni, de aztán mégsem, mert az előadások tényleg jók. Közben némileg folyamatosan kommentáljuk az eseményeket IRC-en, élőben és elektronikusan is mennek a poénok. Szünet van rendesen, olyankor kimegyek szellőzni a dohányosokhoz, felfrissít a hűvös, na meg a kávé. Ebéd van, drága, de legalább nem túl finom, mindegy: ami lemegy, lemegy.
Előadások után este sörözés, persze a "tuti hely" már több éve nem annyira tuti, és akkor még enyhén fejeztem ki magam. Pizzarendelés tonnaszám, természetesen félreértik (vagy eleve rosszul diktálják?) a számokat, az eredmény: senki sem azt kapja, amit kért, de minden mindegy alapon elfogy. Közben sör és lézersakk, megint. A viccek nem túl magas színvonalúak, pp standupol és sztorizgat, kár lett volna kihagyni. A sörözés nem tart sokáig, egy kis konfliktus a végére: Nincs akkora kuka a sörözőben, hogy beleférjenek a pizzás dobozok, vigyük magunkkal. Persze nem visszük, a pultos engedékeny, most még megoldja valahogy, de legközelebb már ne hagyjuk itt. Valaki megjegyzi: "Legközelebb nem jövünk."
Aztán haza, majdnem rossz helyre mentem (Honnan volt a fejemben az Üllői út?), de a Metró felé kapcsoltam, hogy bocs, mégsem. Így aztán metró és busz visz a kéróba, rendben és időben, na meg térben.
Másnap Kódsprint máshol, irány a NIIF. Késve érkezem, rögtön sztárfotóval fogadnak. Téma a fordítások és az ügyek, illetve a drupal.hu redesign. Lokalizációnál megemlítem, hogy ha már harmadikok vagyunk a kimondatlanul is versenynek minősülő helyzetben, jó lenne megelőzni az angolokat, ez a mondat amolyan szakmai szállóigeként párszor előkerült. Bár a kódsprint nem lett túl erős (legalábbis én személy szerint többet vártam), sikerült ellesnem pár apró trükköt. Ebédnek sült kolbász a Lehel-csarnokban, persze nincs annyi kolbász, amely kielégíthetne egy horda kiéhezett informatikust, szóval nem jut mindenkinek. Természetesen bekövetkezik, amit előtte emlegettünk az orvossal: a fogammal gond volt ebéd közben, de rögtönözve egy pillanat alatt megoldanom a helyzetet, senki nem vesz észre semmit. :)
Kódsprint után irány haza, sikerült az interneten megvásárolnom a helyjegyet, de a sötétben elkerüli a figyelmem a jegykiadó automata, a pénztáros meg nem adhatja ki (mekkora fakk már, bazz ki van fizetve!) és téves információt ad (a távolabbi automatákhoz küld), visszafele veszem észre, hogy van jóval közelebb is, nem lehetne ezeket valahogy figyelemfelkeltőbben megjelölni? Majdnem lekésem a vonatot, de szerencsére felférek, és irány Debrecen. Láttam több érdekes és hasznos dolgot a két nap alatt, és összességében kellemes élményekkel tértem vissza, bár ehhez legtöbbet a személyes találkozások és ismerkedések tettek hozzá. Az pedig, hogy Goldberggel olyan jókat sikerült beszélgetni, mint régen, külön plusz pont. Azt hiszen, fejben (is) elég sokat értünk mindketten.